|
Akadálymentesítés
Rendkívül kevesen tudják ma hazánkban mit is jelent ez a szó annak ellenére, hogy már több, mint 10 éve tart a fogyatékos emberek önrendelkezésen alapuló önálló élet mozgalma.
Mi, érintettek nem nyugodhatunk bele, hogy nem értik ennek a komplex kifejezésnek a tartalmát, mert a mi életünkről, mi életünk minőségéről van szó.
Általában véve az emberek információ hiányában nincsenek tisztában azzal, milyen akadályokkal kell a fogyatékos embereknek nap mint nap megküzdeniük a közéjük integrálódás érdekében.
Szakmailag a legnagyobb baj, hogy azok a szakemberek, akik a legtöbbet tehetnék az akadálymentes épített környezet megteremtéséért, nevezetesen az építész és építő mérnökök és a velük kapcsolatban lévő építőipari szakemberek, semmiféle elkötelezettséget nem éreznek az építésügyi jogszabályok erre vonatkozó előírásainak betartására, és szankciók hiányában sajnos ezt meg is tehetik. Azt is gyakran tapasztaljuk, hogy nincsenek birtokában a kellő ismereteknek és emiatt sok pénzért használhatatlan megoldások születnek.
A forrásokat biztosító kormányok oldaláról igen gyakran elhangzik, hogy az akadálymentesítéshez olyan sok pénz kell, ami soha nem áll a rendelkezésünkre, tehát megoldhatatlan hazánkban ez a feladat. Ellentmondás, hiszen gyakran olvasunk arról, hogy egy-egy ilyen pályázatra elkülönített keret nem kerülhetett kiosztásra, mert nem volt elég pályázó, vagy a pályaművek szakmailag értékelhetetlenek voltak.
Az 1998.évi XXVI. törvény betartását illetve betartatását kérjük most számon, amely a fogyatékos emberek esélyegyenlőségét deklarálta, és konkrét határidőket tartalmazott egy-egy állami feladat elvégzésére, a középületek akadálymentesítésére is (2005.01.01-ét).
Kezdettől fogva nem volt "gazdája" állami szinten az akadálymentesítésnek, annak ellenére, hogy ez a legszerteágazóbb feladat minden minisztériumot érint. A korlátozottan rendelkezésre álló források miatt a koordináció különösen szükséges lett volna. Ezek hiányában és a szankciók hiányában 1998 és 2003 között alig-alig történt valami. Tavaly, 2004-ben minden településen megpróbálták behozni a behozhatatlant, de sem szakmailag sem anyagi fedezet tekintetében nem volt lehetséges hat év elmulasztott munkáját pótolni.
Visszatérve arra, hogy mit is jelent az akadálymentesség. Alapvetően azt az élethelyzetet, életkörülményt, amelyben a fogyatékosságukból eredően, akadályozott emberek útjából elhárítják azokat az épített vagy képződött akadályokat, amelyek az önálló életvitelüket lehetetlenné teszik. Továbbmenve, nem csupán elhárítják ezeket, hanem a körülményeket olyanná alakítják, ami erősíti önállóságukat, növeli társadalmi esélyegyenlőségüket.
Az akadálymentesítés nem egyszerűen rámpák építéséről és ajtók szélesítéséről szól, hanem elsősorban annak a ténynek társadalmi szintű tudomásulvétele, hogy emberek tízezrei élnek valamilyen fogyatékossággal köztünk, akiknek az elszigeteltsége ellen az egyetlen megoldás az egyre akadálymentessebb világ.
Az akadályoknak két főfajtája van, vannak fizikai és úgy nevezett kommunikációs akadályok. Mi, érintettek úgy véltük, évekkel ezelőtt mindenki számára világossá tettük az akadálymentességnek olyan alapértelmezését, miszerint azt jelenti számunkra, hogy az a társadalmi lét minden területén való személyes részvételünket segíti elő, beleértve a munkavállalást is. Nem csupán azért kell egy Önkormányzati épületet akadálymentésíteni, hogy ott időnként ügyeinket intézzük, hanem azért is, mert az számunkra egyúttal potenciális munkahely is, ha rendelkezünk a megfelelő képesítéssel.
Lejárt a 2005. január 1-i határidő, és tartunk tőle, hogy a következő évek sem lesznek hatékonyabbak az akadálymentesítést illetően. Nem az a baj, hogy nem lesz több pénzforrás, hanem attól kell félnünk, hogy kellő szaktudás és elkötelezettség hiányában a rendelkezésre álló pénzt nem az akadálymentesség komplex megvalósítására használják fel, ami által a fogyatékos emberek minél inkább jelen lesznek a társadalomban, dolgoznak, gyermeket vállalnak, tanulnak, sportolnak, művelődnek, mint bárki más.
Az akadálymentesség legfontosabb méretei:
Rámpák:
- a rámpák megengedett meredeksége 5% (1 méteren 5cm emelkedés)
- 17cm-nél kisebb szintmagasságot áthidaló rámpák esetén megengedett a 8% is
- a rámpa szélessége minimum 120cm legyen
- a rámpa hossza ne legyen több, mint 9 méter, az ennél hosszabb rámpákat 9 méterenként 150 cm hosszú vízszintes pihenő-szakaszokkal kell megszakítani
- a rámpákat minimum 150x150 cm-es pihenővel kell tervezni
- a rámpa mindkét oldalán korlát vagy kapaszkodó elhelyezése szükséges. A kerekesszéket használók számára a 95cm magas korlát mellett 70cm magasságban is célszerű korlátot elhelyezni
- a rámpát oldalt min 10cm kiemelkedő szegéllyel vagy pofafalakkal kell ellátni
- a rámpa csúszásmentes burkolattal készüljön, a víz elvezetését pedig meg kell oldani
Akadálymentes mellékhelyiség:
- a WC helyiség minimális mérete: 165 x 180cm, de a belméreteit a használati mód függvényében kell megválasztani
- az ajtó minden esetben kifele nyíljon, s behúzókarral kell ellátni
- az ajtó tiszta nyílásszélessége min. 85cm legyen
- a helyiségben biztosítani kell a kerekesszék fordulásához szükséges területet (150cm átmérőjű kör)
- a WC-csésze magassága 45-50cm között legyen, mindkét oldalán kapaszkodó elhelyezése szükséges
- a WC-csésze mindkét oldalán vészjelző elhelyezése szükséges úgy, hogy az mind a csészén ülve, mind pedig a földön fekve elérhető magasságban legyen (30 ill. 100cm magasságban)
- dönthető mosdókagyló elhelyezése ajánlott, melynek használati magassága 90cm
- forrázásgátlóval ellátott, egykaros, keverő csaptelep legyen felszerelve
- megfelelő méretű tükör, esetleg dönthető tükör legyen
- a mellékhelyiség csúszásmentes burkolattal készüljön
- villanykapcsoló elhelyezési magassága 100cm legyen
|
